csigák legszembetűnőbb sajátossága a csigaház, mely tulajdonképpen meszes külső váz, melyhez izmok is tapadnak. A váz – ellenben pl. a kagylók héjteknőivel – aszimmetrikus. A csigák azonban csak másodlagosan részaránytalanná vált állatok, az ősi csigák kétoldalian részarányosak voltak. A részaránytalanná válás három alapvető folyamat eredménye: a test visszahajlásáé (flexio), a csavarodásé (torsio) és a visszacsavarodásé (detorsio).
A változás során a hátulsó testvég visszahajlott, ennek eredményeképpen a végbélnyílás és a kopoltyúk előre, a fej közelébe kerültek. A torsio folyamatában a belső szervek a visszahajlás síkjáról merőlegesen 180°-kal megcsavarodtak. Emiatt az eredetileg jobb oldalon lévő szervek átkerültek az állat bal oldalára, és viszont, a bal oldali szervek a jobb oldalra kerültek. Ezt követően a páros szervek egyike redukálódott, majd felszívódott. Ezzel együtt kialakult egy sajátos anatómiai jellegzetességek: a keresztidegűség (streptoneuria). Ugyanis a két fő párhozamos idegköteg a bélcső alatt és felett a torsio következtében keresztezték egymást.
A csigák egy részénél bekövetkezett további detorsio. Ennek következménye lett, hogy a szervek visszakerültek a test eredeti oldalára, azonban páratlanok maradtak (pl. szívpitvar, vese, kopoltyú), az eredeti szervek nem fejlődtek ki újra. Ezzel együtt megszűnt a keresztidegűség, és másodlagos egyenesidegűség alakult ki (euthyneuria).