Cuki Állatok

Méretük meglehetősen változatos: a kifejlett példányok szárnyainak fesztávolsága néhány mm-től 30 cm-ig terjed, színük széles skálán mozog (ennek fontos szerepe van az udvarlásban), amit még érdekesebbé tud tenni, ha a napfény visszatükröződik róluk, és színjátszóvá varázsolja őket. Testüket szőrök és pikkelyek borítják (ez a hímpor) – a Lepidoptera szó jelentése: pikkelyes szárnyú. Szabadon mozgatható fejük két oldalán egy-egy nagy, félgömb alakú szem ül; sok faj feje tetején még két pontszem is.

A fejen található két csáp felépítése változatos; a két leggyakoribb típus a végig közel egyforma vastag, fonalszerű csáp és a fokozatosan elvékonyodó, sörteszerű csáp. Egyes fajok utolsó csápízei megvastagodnak, ez a bunkós csáp. Az egyes csápízekről függelékek nőhetnek, ezek alakja és elhelyezkedése szerint megkülönböztetjük a fűrészes, fésűs, tollas stb. típusokat. Nem ritka azivari kétalakúság, amikor a hímek csápja fésűs, a nőstényeké fonalas. Nagy felületű, tollas csápja többnyire a hímeknek van. A csápok feladata a különböző fizikai és kémiai ingerek felfogása.

Szájszervuk spirál alakban feltekeredett, ennek segítségével táplálkoznak, és szívják a beporzott virágok nektárját.

Az ivari kétalakúság a test vastagságára, a szárnyak jellegére is kiterjed. Főleg a felnőtt állapotban nem táplálkozó fajoknál gyakori, hogy a nőstény a hímnél kevésbé mozgékony, az ilyen nőstények szárnya el is csökevényesedhet.

Három pár járólábuk két-két karomban végződik. A lábak aránylag gyengék, inkább alkalmasak kapaszkodásra, mint járásra. Egyesszabad szárnyú lepkék első pár lába részben elcsökevényesedett.

Két pár szárnyuk különböző alakú és méretű; egyes fajok szárnya teljesen hiányzik. A szárnyakat szőrök és zsindelyszerű pikkelyek (hímpor) borítják. A pikkelyekben találhatók a különböző alakú kutikuláris képződmények, ezekben a pigmentek változatos kémiai színeket eredményeznek, a pikkelyek finom lemezes vagy rácsos szerkezete pedig fizikai színeket (irizálás)hoz létre. Ha lekopnak róla a pikkelyek, a szárny üvegszerűen áttetszővé válik. A legtöbb lepke két szárnypárját különféle típusú testrészek kapcsolják össze, hogy összhangba hozzák a szárnyak mozgását. Az ilyen szervek ősi formájának a kapcsolókaréjt (jugum) tekintik: ez az első szárnyból indul, és a hátsó szárny első részén kialakult redőhöz kapcsolódik. Elterjedtebb és újabbnak tekintett változat az akasztó tüske(frenulum): ez a hátsó szárnyból kinyúló, hegyes nyúlvány, amit az elülső szárnyhoz többnyire keresztben álló szőrök vagy pikkelyek rögzítenek. A szabad szárnyú lepkék (ilyenek a tipikus nappali lepkék) szárnyai nem kapcsolódnak egymáshoz.

A hosszú, karcsú vagy rövid, zömök potroh tíz szelvényből áll, és ezekből az utolsó 2–3 tartalmazza az ivarszerveket.

Az udvarlás fajonként nagyon különböző lehet. Általában hímek repülés közben feromonokkal csábítják magukhaz a nőstényeket, amelyektől azok valamiféle kábulatba esnek, így a hímek megakadályozhatják, hogy faképnél hagyják őket. Szaporodásuk általában kétivarú, de ritkán előfordul a lárvanemzés és a szűznemzés is. A nőstény petéit csomókban vagy egyenként a tápnövény levelének fonákjára rakja, néha vízközelbe vagy vízi növényekre. Teljes átalakulással fejlődnek; polypod lárvaalakjuk neve hernyó. A hernyók 13 szelvényből álló teste lehet hengeres, csupasz vagy dúsan szőrözött, és rajta többnyire 3 pár torláb, 1 pár álláb és 1 pár far- vagy tolóláb nő. A torlábak utáni két első potrohszelvényen többnyire nincs lábuk. A hernyók szájszerve erőteljes, fogazott rágó. A körölöttük lévő növényekkel táplálkoznak, járatokat és alagutakat fúrva beléjük.Ez a táplálkozási mód nagyon gyorsan egy terület teljes pusztulásához vezethet, hisz a hernyóknak rengeteg táplálékra van szükségük (növekedésükkel arányban, és természetesen hihetetlenül gyorsan nőnek). Fejükön kétoldalt pontszemek nőnek, a labiumon szövőmirigy. Megjelenésük az imágóhoz hasonlóan változatos: csupasz és hosszú, élénk színű, mérgező szőrökkel dúsan borított hernyókkal egyaránt találkozhatunk. Más fajoknak a teste mérgező (a tápnövény anyagcseretermékeitől). Színezetük és rajzolatuk rendkívül sokféle lehet.

Az ősi fajok imágóinak szájszerve a hernyókéhoz hasonlóan rágó típusú, majd fokozatosan pödörnyelvvé (más néven szipókává – glossa) módosul. Ez a két maxilla (állkapocs) módosult külső karéjából (galea) alakult ki. Használaton kívüli állapotban a fejük alatt spirál alakban felcsavarva tartják.

A HuPont.hu-nál a honlap készítés egyszerű. Azzal, hogy regisztrál elkezdődik a készítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat